A faluról szóló első írásos feljegyzések 1296-ból származnak, amikor a területet a Győr nembeli Ders vásárolta meg. Ebben az időben Yormoth néven említették a dokumentumok Gyarmatot. A XIV. században a szerdahelyi Derssfy család volt a birtokos, az ő címerükből került a település mai jelképébe az arany liliom. A török hódoltság alatt jelentősen megfogyatkozott a lakosság, az 1695-ös összeíráskor mindössze három jobbágycsaládról adtak számot, ők 15 holdat műveltek meg. Még az 1720-as összeírás is csak a Forró, a Nagy és a Pető famíliát említette, földesuruk ekkor gróf Eszterházy József volt. A községhez tartozó Vörösalmapuszta ekkor még élő település volt, melynek lakói adót is fizettek. Kaposgyarmat lélekszáma a XVIII. században kezdett emelkedni, bár az idő tájt sem haladta meg a háromszázat. Ennek egyik valószínűsíthető oka, hogy a nagy erdőterület, a nehezen művelhető földterület nem vonzotta a betelepülőket. A helybélieknek évszázadokon át a földművelés mellett az állattartás és az erdőgazdálkodás nyújtott megélhetést.

A kis faluban hosszú ideig nem volt iskola sem, az elsőt a XX. század elején indították. 1920-ban először a kocsmaépületet alakították át egy tanteremmé és szoba-konyhás tanítólakássá, majd nyolc évvel később felépítették az új iskolát, amely ma a községházának ad helyet. Az iskolaépítés jelentős áldozatot kívánt a lakosságtól, ugyanis az állam a költségeknek nem egészen a harmadát állta, a többit a kaposgyarmati családok adták össze. 1946-ban megépítették a köves utat, majd bevezették az áramot, és megszületett a telefonösszeköttetés. 1949-ben könyvtára nyílt a falunak. A hatvanas években elveszített közigazgatási önállóságot csak a rendszerváltást követően teremthették meg újra. Azóta jelentős fejlődésen ment át a falu, az ezredvég utolsó évtizedének eredményei szembeötlőek.